Ez a cikk nem az egészséges táplálkozásról szól, hanem arról, hogy mikor vagyunk egészséges kapcsolatban az evéssel. Mindannyian viszonyulunk hozzá valahogy. Az evés a mindennapjaink, életfenntartásunk megkerülhetetlen része, és jóval több a bevitt energiánál. Lehet örömforrás, közös program, de unaloműzés és állandó bűntudat forrása is. Ahhoz, hogy eldönthesd, pont megfelelő mértékben, esetleg túlságosan vagy akár túl kevéssé foglalkoztat ez a téma, hasznos, ha átgondolod a következőket:
Mennyire támaszkodhatsz a tested jelzéseire, amikor éhes vagy?
Testünk beépített rendszere jelez, ha tápanyagra van szüksége. Fontos, hogy megtanuljunk figyelni ezekre a jelzésekre. Ha naponta négyszer-ötször megéhezel, és hamarosan eszel is, minden rendben. Ha viszont egész nap éhes vagy, pedig ettél; esetleg délután jössz rá, hogy alig ettél valamit, mégsem érzel éhséget – jobb, ha segítséget kérsz, és beszélsz erről valakivel.
Mennyire támaszkodhatsz tested jelzéseire, amikor eleget ettél?
Ugyanilyen fontos, hogy hallgathass a tested jelzéseire akkor is, amikor eleget ettél. Ha ebéd után 10 perccel újra nagyon éhes vagy; ha azért eszel meg valamit, mert valaki a tányérodra halmozta, és megsértődne, ha otthagynád; ha még éhes vagy, de nem eszel, mert a barátnőid mind fogyókúráznak; vagy azt hiszed, az étteremben illik a tányéron hagyni valamennyi ételt – ez mind annak a jele, hogy nem a saját szükségleteidre figyelsz.
Mennyit gondolsz az étkezésre?
Normális esetben akkor jut eszünkbe az evés, ha kezdünk megéhezni. Néha mindenkivel előfordul, hogy ha szomorú, magányos, unatkozik vagy feszült, eszébe jut valamilyen étel, amitől jobban érezné magát. De ha azt vesszük észre, hogy gondolataink egész nap az evés vagy épp annak mellőzése, a diétázás körül járnak; ha sokszor nem is vagyunk éhesek, csak valami vigaszra vagy élményre vágyunk – inkább beszéljünk erről valakivel, kérjünk segítséget.
Mit jelent számodra az evés?
Az evés arra való, hogy tápláld magad, törődj magaddal. Jó, ha örömöt okoz, és az is jó, ha közös családi, baráti programot jelent. Gond viszont, ha állandó problémát jelent, ellenségként, szükséges rosszként gondolunk rá, esetleg szégyelljük, titokban eszünk. Ugyanígy az sem jó, ha az evés a legfőbb vigaszunk, minden örömünk.
Mit érzel, ha eltértél valamelyik étkezési elképzelésedtől?
Lehet, hogy szeretnél hízni, fogyni, főként egészséges ételeket enni, vagy bizonyos termékeket kerülni – de nem mindig sikerül maradéktalanul követni ezeket a terveket. Fontos, hogy erre ne gondolj „bűnözésként”, ne haragudj magadra érte, ne érezz bűntudatot és azt, hogy ezt most keményen le kell dolgoznod valahogyan. Jó, ha fontos számodra az egészséged, és tudod, hogy a táplálkozás és a mozgás mennyit számít annak megőrzésében – de legalább ilyen fontos, hogy bűntudat nélkül tudj rugalmas és elfogadó lenni saját magaddal.
Neményi Eszter
Kiemelt kép innen.
