Egy jó kapcsolatban a partnerek igényei, vágyai egyformán hangsúlyosak, vagyis hiába szeretnénk megtudni valamit a barátnőnktől/barátunktól, el kell fogadnunk, ha a másik arról nem tud vagy nem szeretne beszélni. Ugyanis az egyik fél kíváncsisága nem lehet fontosabb, mint a másik érdeke. Amikor az egyik fél nem tud belenyugodni abba, hogy a másiknak más a véleménye, másképpen szeretne valamit csinálni, mást gondol valamiről, stb., az azt jelenti, hogy igazán nem képes elfogadni a partnerét.
A nem minden körülmények között nemet jelent, ezt a partnereknek el kell fogadniuk. Ha nemet mondasz valamire, de azt látod, hogy az a partnered számára mégis fontos, megpróbálhatod kideríteni, hogy miért. Beszélgessetek róla, talán tisztázódik, miért tulajdonít jelentőséget a dolognak, mire kíváncsi igazán. Ezzel elismered a kíváncsisága jogosságát, miközben tiszteletben tarthatod a saját határaidat is.
Fontos, hogy elmondjam, hány partnerem volt korábban?
Nem feltétlen. Vannak fiúk/lányok, akiket ez érdekel, másoknak nem fontos. Hogy miért számít ez valakinek, az sok mindentől függhet, ezért inkább arra a kérdésre kellene megtalálni a választ, hogy miért foglalkoztat ez valakit. Talán bizonytalan magában, ezért attól fél, hogy a partnerének már sok tapasztalata van, ezért nem lesz majd elég jó a számára. De az is lehet, hogy épp attól tart, hogy ő maga sem túl rutinos, ezért szeretne megbizonyosodni arról, hogy a partnere sem teljesen kezdő. Az is előfordulhat, hogy többször összehasonlították már másokkal, és ezt szeretné elkerülni. A közvetlen környezete, a család, a barátok is adhatnak olyan mintát, amely miatt bizonyos dolgok elfogadhatatlanok a számára.
Ezek a kérdések mind ott állhatnak a számokat firtató kíváncsiság mögött. Ahhoz, hogy tisztázzuk a barátunkkal/barátnőnkkel, mi is érdekel igazán, illetve miért is szeretnénk tudni, hogy valójában hány szexuális partnere volt korábban, beszélgessünk! Egy jó beszélgetés segíthet feltárni a valódi okokat, elűzheti az előítéleteinket és a félelmeinket.
Mennyi az annyi, ha a korábbi partnerről van szó?
Igazából bármennyi lehet. A számok önmagukban semmit sem jelentenek: érezheti valaki túl soknak vagy éppen túl kevésnek. Az ember jelenlegi élethelyzetétől, személyiségétől és még számos dologtól függ, hogy mikor mennyi számít „normálisnak”. Mások vagyunk, máshogy érezzük jól magunkat, eltérő lehet az igényünk a szexre, ráadásul az életünk során a szexualitásunk is változik. Szóval hagyjuk a számokat, ha neked és a partnered számára is rendben van, lényegtelen, mennyi az annyi.
De mit csináljak, ha a partneremet zavarja, hogy több fiúval/lánnyal feküdtem le?
A múltunk végigkíséri az életünket: nem tudjuk meg nem történtté tenni, sem kitörölni. Vagy megpróbáljuk elfogadni, együtt élni vele, vagy figyelmen kívül hagyjuk. Ha viszont ez utóbbit választjuk, és nem beszélünk róla, könnyen tabuvá válik, ami sok konfliktus forrása lehet a későbbiekben. A múltad a részeddé válik, attól is formálódtál azzá, aki vagy, szóval a titkolózás nem szerencsés, jobb, ha mindenről nyíltan beszélhettek a partnereddel. Lehet, hogy hoztál rossz döntéseket, talán olyasmit is tettél, amire nem vagy büszke, de ha nem ártottál vele másnak, nem tartozol magyarázattal senkinek. Nálad jobban senki nem tudhatja, hogy egy adott pillanatban mit és miért éppen úgy tettél, éppen ezért senkinek nincs joga ítélkezni feletted.
A korábbi döntéseidet nem szabadna minősítenie a partnerednek, hiszen a megértés, az elfogadás minden kapcsolat alapja – legalábbis így kéne lennie. Ha azt veszed észre, hogy a partneredet nem a válaszod érdekli igazán, inkább csak arra kíváncsi, hogy amit mondasz, megegyezik-e azzal, ami számára is elfogadható, érdemes megkérdezned, miért számít neki mindez. Hiszen ha fontosak vagytok egymás számára, az is fontos, hogy megtudd, mit érez zavarónak vagy ijesztőnek. A múltadon már nem változtathattok, de a közös jövőtökön még igen – érdemes lehet egymáshoz közelíteni az álláspontotokat.
„Menő” fiúk és „könnyűvérű” lányok?
Régebben magától értetődőnek vették, hogy a férfiak és a nők szexualitása különbözik: manapság szerencsére már egyre szélesebb körben elfogadott, hogy a különbségek nem jelentősek. Vagyis ma már egy lány is nyugodtan vállalhatja, hogy számára is fontos a szex. Persze azért ezzel kapcsolatban él még számos előítélet. A legtöbb abból a régimódi feltevésből indul ki, hogy a nők a gyengébb nem, szex közben befogadók, alárendelődnek az erős férfinak, aki szerepe szerint elcsábítja, leveszi a lábáról – hódítónak lenni pedig menőbb dolog, mint meghódítottnak. De a szex ennél bonyolultabb: nem arról szól, hogy az egyik fél elvesz valamit, a másik pedig hagyja. Az egészséges szexuális kapcsolat szimmetrikus, kiegyensúlyozott, a felek őszintén beszélnek az igényeikről, a vágyaikról. Az ideális szex mindkét fél számára örömforrás, állandó adok-kapok alapon nyugvó egyensúlyi helyzet.
Igaz, hogy „ki kell élni magunkat”?
Igen is, meg nem is. Mindenkinek megvannak a saját szokásai, amelyek ráadásul változhatnak az évek során. Van, akinek a szexuális igénye alakul úgy, hogy a kamaszkort követő években inkább a változatosságot tekinti vonzóbbnak, mint egy partner mélyebb, alaposabb megismerését. Más egy hosszú kapcsolat után érzi úgy, hogy itt az ideje további, újabb tapasztalatokat szerezni. Van, aki arra ébred rá, hogy nem tud monogám kapcsolatban élni. Sokan nem képesek érzelmek nélkül szeretkezni. A példák még hosszan sorolhatóak, a lényeg, hogy felismerjük a saját vágyainkat, megismerjük a testünket, és próbáljuk meg ezek szerint alakítani az életünket.
Ha valaki nem vágyik arra, hogy váltogassa a partnereit, nincs értelme „kiélni magát” csak azért, mert attól fél, hogy kimarad valamiből, amit később nem fog tudni pótolni. Az is előfordulhat, hogy valaki sűrűn váltogatja a partnereit, és nem vágyik monogám kapcsolatra, másvalaki inkább az elköteleződés biztonságát választja – és persze lehet, hogy az élet különböző időszakaiban különböző módon élünk partnerkapcsolatban.
Nem tudhatjuk, hogy alakul a jövőnk, hogy változik az életünk, de próbáljunk meg figyelni magunkra, igazítsuk úgy az életünket, hogy képesek legyünk a felmerülő vágyainkra reagálni.
Nagy Viktória
Kiemelt kép: Cassandra Fountaine.
