Nem hiszem, hogy tudtál róla. Ez nem olyan tudás, mint a kémiadoga, amire egész éjjel írod a puskát. Ez inkább egy belső harc, amiben szembe kell nézned a tanárral, aki észrevette a cetlit, és ahelyett, hogy szólna, csak szomorúan felsóhajt. Velem ez megtörtént, és azóta inkább bevállalom, hogy kettessel kell átrugdosni kémiából. Inkább ezért szégyellem magam, minthogy megint átéljem azt a bántó, kínos csendet.
Fájdalom és düh
Szóval a megcsalás ellen fel lehet magad vértezni. Ha már csalt meg a párod, akkor ismerős ez a végtelen fájdalommal kevert, dühítő érzés. Hazudott neked, semmibe vesz, egy gonosz dög, takarodjon az életedből, hogy tehette ezt meg veled, hogy lehet ilyen igazságtalan? Ilyenkor azért fáj, azért hisztizel, mert félreértetted őt. Az egész szituációt. A kisgyerek is akkor hisztizik, amikor megcsalva érzi magát. Amikor azt érzi, hogy valamiről, amit a magáénak hitt, valójában nem is az övé, legyen az a legfinomabb, teszkós polcon meglátott tejcsoki. Hiszen ezt kizárólag neki rakták oda a polcra a felnőttek, vagy nem?
A párod nem a tiéd. Soha nem lesz az. Nem akar a tiéd lenni, nem akarja, hogy birtokold.
Mindenki biztosra szeretne menni
Lehet, hogy mindent megtesz, hogy elhitesse veled, hogy birtoklod, mert biztosra akar menni. Érezni akarja a „tejcsokid ízét”. Ez neked is jó, főleg, ha totál lebutít titeket a szerelem. Ilyenkor olyan jó gondolkodás helyett csak érezni.
Ösztönös reakciók
Az ösztönöd azt diktálja, hogy birtokolj és hisztizz, ha nem figyel rád. Hogy még inkább szorítsd, ha másokkal is jól érzi magát. Hogy gyűlöld és utáld, ha megcsal. Kinek kell egy teleölelgetett, teleizzadt, telenyálazott másik test? Kinek kell egy olyan tüdő, ami neked lustán, másnak viszont ezerrel fújtat? Undorító. Ha azonban a haverod meséli lelkesen, hogy milyen fantasztikus volt tegnap este megcsalnia a párját, akkor miért tudsz együtt örülni vele? Azért, mert a haverod felé nincsenek elvárásaid, nem akarod birtokolni. A párodat viszont szépen megfojtod ezzel a szereppel, amit te találtál ki neki, és amit elvársz tőle. Csodálkozol, ha már nincs mit kipréselni abból a mellkas alatt pihegő tüdőből.
Akkor szereted a másikat igazán, ha még a legszerelmesebb pillanatban is képes lennél őt elengedni. Ha örülni tudsz az együttlétnek úgy is, ha véges. Ha látod, hogy milyen gyönyörű ő egyébként nélküled is. Pont úgy, mint az elején, amikor még nem hitetted el magaddal, hogy a tiéd, és elég volt, ha a közelében lehettél, vagy a távollétében idézted fel az ujjbegyei érintését.
Amikor az ösztöneid követése helyett döntést hozol
Szóval hajrá. A párod nem kémiadoga. A szerelemben nincs tanár, akinek meg kell felelned. Rajtad múlik, hogy hisztizel valami miatt, ami valójában sosem volt a tiéd, vagy megtanulsz a szorítás helyett finoman ölelni, a hónod alatt mindig hagyva egy kis helyet, hogy a másik eldönthesse, marad-e, vagy kibújik. Ha erre képes vagy, megcsalhatatlan leszel, mellékesen pedig idegesítően szexi. Borzasztóan izgató, amikor a másik nem akar birtokolni téged, és borzasztóan felszabadító, amikor rájössz, hogy a másik tényleg annak szeret, ami vagy, és nem annak, amilyenné ő szeretne téged formálni. Ha ezt érezheti, akkor már nemcsak a te hozzáállásod miatt leszel megcsalhatatlan, hanem az övé miatt is.
Szalóczi Dániel
Kiemelt kép innen.
