Kapcsolatok

Tetszik. Hogyan derítsem ki, én is tetszem-e neki?

Minden kezdet nehéz... Ha közelebb szeretnél kerülni valakihez, már az első lépés is egy hatalmas kérdés: ki és hogyan kezdeményezze?

Ha fiú vagy, lehet, hogy azt várod el magadtól, hogy te legyél a kezdeményező fél, ha valakit szeretnél jobban megismerni, esetleg járni is vele. Ma már nem számít kirívónak, ha a lányok kezdeményeznek, de ha te elvi kérdésnek gondolod, hogy ez a fiú dolga, akkor lehet, hogy nem veszed jó néven, ha egy lány próbálkozik nálad, mielőtt te jeleznéd a tetszésed. 

Ha lány vagy, lehet, hogy abban hiszel, hogy a kezdeményezés a fiú dolga. De az is lehet, hogy eleget látod magad körül, hogy ez nem mindig van így, és ez neked is bátorságot ad. 

Akár abban hiszel, akár nem, hogy a másik félnek kell kezdeményeznie, valahogy mégis megtörténik az első lépés, kettőtök közül valamelyikőtök elérkezettnek látja az időt, vagy talál megfelelő alkalmat, hogy jelezze: jó lenne jobban megismerni egymást, esetleg jó lenne együtt. 

Az első jelzések után az első lépések

Valójában azok, akik tetszenek egymásnak, a legtöbb esetben kölcsönösen jeleznek. Te nézed őt, ő visszanéz, mosolyog. Megpróbálsz mellé kerülni, ha lehet, és ő ennek láthatóan örül. Vagy ő sodródik „véletlenül” mindig melléd, és te valahogy kifejezed, hogy ez neked jólesik. Sok minden megelőzi az első szóbeli kezdeményezést, azt, amikor ki kell mondani, hogy „akarsz-e velem kettesben találkozni?” vagy „eljönnél-e velem valahová?”. Olyan dolgok ezek, amelyekből azt érzed: a másik nem úgy néz rád, nem úgy viselkedik veled, mint mindenki mással. Hogy jobban figyel. Hogy mintha fontos lenne neki az, hogy te hol vagy, hogy vagy, mit mondasz, mit csinálsz. 

Mi számít biztos jelnek?

Nincs kizárva, hogy annyira vágysz valakinek a társaságára, szeretetére, hogy akkor is pozitív jeleket látsz, ha nincsenek ilyenek. De az is lehet, hogy azért érted félre, mert akivel össze szeretnél jönni, félreérthető jeleket küld, és ezért úgy tűnik, mintha csak pont veled viselkedne nagyon kedvesen. Mielőtt elmondod a kiszemeltednek, hogy mit érzel vele kapcsolatban, érdemes átgondolnod, esetleg a barátoddal, barátnőddel is megbeszélned, hogy jól látod-e, tényleg neked szól-e a figyelem. 

Mi van, ha visszautasítanak?

Bárkivel előfordulhat, hogy pont annak az embernek nem tetszik, akit ő szívesen választana párnak. Ha a jelzésekből egyértelmű, hogy nem igazán vesz észre lehetséges partnerként, akkor lehet, hogy jobban jársz, ha nem kezdeményezel. De az is előfordulhat, hogy attól éreznéd rosszul magad, ha meg se próbálnád megkérdezni, hogy vajon érdekled-e őt. Ha nincs előzetes jele annak, hogy bejössz valakinek, akkor azért nem árt, ha felkészülsz arra, hogy ne vedd személyes sértésnek, ha visszautasítanak. Fogadd el, hogy ez nem kritika rólad, csak egyszerűen nem téged választ. Hasonló helyzetben te sem járnál valakivel, aki nem az eseted csak azért, mert ő ezt szeretné. 

Ne legyen mit bánni: se azt, hogy megpróbáltad, se azt, hogy nem

Nagyon egyéni, teljesen a természetedtől, társas szokásaidtól függ, hogy te hogyan viszonyulsz a kezdeményezés kérdéséhez. Van, aki egész életében azt bánja, hogy nem is próbált kezdeményezni. Van, aki meg azt, hogy megpróbálta, és visszautasították, és utána nagyon rosszul érezte magát. Mindenképp azt érdemes mérlegelni, hogy neked személy szerint mi elfogadhatóbb: az, ha kezdeményezel, és vállalod a kockázatot, hogy esetleg visszautasítanak, vagy az, hogy mindig arra vársz, hogy a másik fél kezdeményezzen. 

Ideális esetben persze annyira egyértelmű, hogy két ember vonzódik egymáshoz, hogy talán nem is tudják, ki tette meg az első lépést. De azért ez nincs mindig így, és különösen nagyon fiatal korban gyakran előfordul, hogy még ha tetszik is valaki, nem biztos, hogy készen álltok az együttjárásra. 

Ebben is jól jön a barátok segítsége?

Sokszor a jó barátok megpróbálnak rábeszélni, hogy így vagy úgy viselkedj: „Menj már oda hozzá! Szólj már neki!” Vagy éppen vállalkoznak a közvetítésre: „Majd én megkérdezem, hogy bejössz-e neki, jó? Majd beszélek rólad, elmondom neki, hogy mennyire tetszik neked!” Biztos sok jó szándék van az ilyen baráti ajánlkozásban, mégis jobban jársz, ha nem fogadod el. A te tetszésed, a te párkapcsolati kezdeményezésed vagy éppen a kezdeményezés elmaradása a te saját ügyed. Ha mások teszik meg helyetted, akkor olyan helyzetbe kerülhetsz, amit lehet, hogy nem választottál volna magadnak. Mindig vannak nagyon lelkes „segítők”, de nem biztos, hogy a te érdekeidet is szolgálja, ha ekkora szerepet játszanak a szerelmi életedben. 

Ahogy neked jó

A legjobb, ha mindig csak annyira mész bele dolgokba, amennyire a természeted és a helyzet megengedi. Ha általában félénk vagy, akkor is adódhat olyan alkalom, amikor kockázat nélkül közelebb kerülhetsz valakihez. Ha bevállalós vagy, de olyan valaki tetszik, akinek ez annyira nem jön be, akkor te is visszaveszel a rámenősségből. Akkor fogod jól érezni magad, ha nem engeded át másnak az olyan döntéseket, amelyeknek rád nézve van következménye.  

Ha kezdeményezel, és visszautasítanak, fogadd el azt. Nem kell megküzdened valakiért: az igazán jó párkapcsolat kölcsönös vonzalomra épül. Ha nálad kezdeményez valaki, akivel nem szeretnél járni, akkor úgy utasítsd el, hogy ne bántsd meg. Nyilván nem fog neki jólesni, hogy te nem vonzódsz hozzá, de elég, ha annyit mondasz, hogy „kedves tőled, hogy így érzel, de én nem”. Ennél többet nem kell magyaráznod, és ha te vagy a kezdeményező, jobban jársz, ha te sem tartasz igényt ennél részletesebb indoklásra, ha elutasít valaki. Fogadd el, hogy egy párkapcsolathoz két ember akarata kell, és bízz abban, hogy fogsz olyan partnert találni, aki pont veled akar járni, és neked is tetszik. 

Kis lépésekben messzebb juthatsz

Ha úgy döntesz, hogy kezdeményezel, jó, ha tudod, hogy az érintés, a testi kapcsolat, esetleg csók nem kezdeményezés, hanem csupa olyasmi, amihez már bensőségesebb kapcsolat kell. Ne gondold, hogy jólesik valakinek, ha átkarolod, megfogod a derekát, máshogy érinted, vagy megpróbálod megcsókolni. Ha nem világos, hogy erre mi jogosít fel, akkor az ilyesmit inkább tolakodásnak, zaklatásnak tekintik, és az soha nem vonzó. Ha rokonszenvessé akarod tenni magad, akkor jobban jársz, ha kis lépésekben jutsz el valakivel egy olyan viszonyig, amelyben már mind a ketten vágytok az érintésre is. 

A Yelon szerkesztősége

Kiemelt kép: Priya Mistry