Ma már rengeteg módja van, hogy naplót írjunk: rögzíthetjük képek formájában az Instagramon, hogy mi történik velünk, elmesélhetjük YouTube-videókban, írhatunk énblogot a Tumblren vagy a Twitteren, és persze egy szép füzetbe is elmenthetjük az emlékeinket szavak és képek formájában.
Ahogy a „hová írjuk”, úgy a „miért írjuk” kérdésre is sok különböző válaszunk lehet. Van, aki szeretné egy helyen összegyűjteni, mi történik vele, hogy később saját maga vagy a távol lévő szerelme, akár évekkel később a gyerekei visszaolvashassák vagy -nézhessék. Van, aki így tudja kiadni magából, amit máshogy nem tud vagy nem mer, esetleg nem szeretne, de magában tartani sem akarja. Van, aki így szeretné napi szinten megosztani a barátaival az élete nagy és fontos eseményeit vagy a számára fontos kérdéseket.
Hogyan segít a naplóírás?
Talán az egyik legfontosabb kérdés, hogy magadnak vagy másoknak csinálod-e. Sokan vannak, akik nem tudják vagy nem akarják megbeszélni másokkal, hogy mi van velük, milyen érzésekkel küzdenek éppen, min mennek keresztül. Ha ilyen helyzetben vagy, nagyon sokat segíthet a naplóírás – azzal, hogy megadod magadnak azt az időt és figyelmet, amely ahhoz kell, hogy a fejedben kavargó gondolatokból mondatok legyenek, általában már könnyebb lesz egy kicsit. Ráadásul amit kiírtál magadból, az már nem vagy nem úgy él tovább „bent” a lelkedben sem, hiszen így egy részét talán le tudod tenni.
Mindegy, mit, csak írd ki magadból
Van olyan is, hogy nem történik semmi rendhagyó veled, mégis úgy érzed, szeretnél naplózni. Ilyenkor ha leülsz, és megpróbálsz írni, észrevehetsz olyan dolgokat is, amelyekre amúgy nem fordítanál különösebb figyelmet. De lehet, hogy a végén csak belefirkálsz majd valamit, vagy beragasztasz egy képet, emléket, és majd később okoz jó érzést, amikor visszanézed: „Jé, tényleg, ilyen is volt!”, vagy hogy „Ufff, nem volt könnyű, de ezt is túléltem!”. Nem beszélve arról, amikor jóval később próbálsz felidézni valamit, hogy hogy is történt – elég lesz kinyitnod a naplódat, és nemcsak a veled történteket fogod tudni felidézni pontosan, hanem azt is, hogy érezted magad közben.
Ha tudod, hogy magadnak írod, és biztos lehetsz benne, hogy senki nem fog beleolvasni a tudtod és az engedélyed nélkül, akkor a naplód olyan hely lehet, ahol teljesen őszinte lehetsz magaddal, és olyan dolgokat is leírhatsz, amelyeket nehéz lenne hangosan kimondani.
Magadnak írsz, vagy másokkal is megosztod?
De sokan vannak olyanok is, akik éppen azért vezetnek valamilyen formában naplót, hogy másokkal is megoszthassák a gondolataikat, az érzéseiket, az örömeiket és a bánataikat. Bár az Instagramon képeket osztunk meg, a melléjük írt szavakkal, mondatokkal együtt évekkel később is sokkal többet mondhat el egy-egy kép annál, mint amit látunk rajta. Egy videós vagy más tartalom megosztására is alkalmas énblog pedig nemcsak a gondolatainkat, de az aktuális kedvenceinket, a külsőnket és a környezetünket is rögzítheti.
Épp emiatt viszont, ha egy füzet helyett – amelynek talán könnyebb jó rejtekhelyet találni – az internetet választod, ne felejtsd el, hogy ami oda egyszer felkerült, az bizony ott is marad. Szerencsére a legtöbb felületen már nagyon jól be lehet állítani, milyen célra szeretnéd használni, és kivel szeretnéd megosztani. Ha ezt előre kitalálod, könnyen el tudod dönteni, hogy nyilvános felületet szeretnél-e, vagy olyat, amelyet csak néhány emberrel, esetleg csoporttal osztasz meg (és ennek megfelelően tudod beállítani, hogy zárt, csak direkt linken keresztül elérhető, esetleg jelszóval védett profil legyen).
Bármelyik megoldást vagy felületet is választod, ha jól vigyázol a naplódra és arra, hogy azt ki láthatja/olvashatja, valószínűleg idővel te is azok közé fogsz tartozni, akik csak azt sajnálják majd, hogy nem kezdték el a naplózást sokkal korábban!
Nagy Viktória
Kiemelt kép: Vari Telleria
