Egy koreai fiú az iskolából gyalog indul haza. Pár perccel útja kezdete után egy részeg férfi egy üveggel a kezében tántorog felé, azt kiabálva: „Fúúúúj, kínai!” A férfi megpróbál közelebb menni, és hadonászva lépdel a fiú felé. Ő csak mosolyog, és rá se tekint, látszik, hogy nem ez az első ilyen alkalom, van már tapasztalata benne. Gyorsan továbbáll, és ezt az alkalmat is megjegyzi a sok másik mellett, amikor Magyarországon a bőrszíne miatt bántották.
A külföldiek könnyen válhatnak a rasszizmus áldozatává
Szinte bármelyik olyan külföldi gyerek, aki huzamosabb ideig élt Magyarországon, tud olyan történeteket mesélni, amikor idegenek – osztálytársak vagy akár tanárok – hátrányosan különböztették meg a származásuk miatt. Ez lelki vagy akár fizikai erőszakban is megnyilvánulhat, de egy biztos: minden gyereknek, aki ilyesmin megy keresztül, örök emlék marad, és amikor rendszeresen válnak rasszizmus áldozatává, nagyon nehéz gyógyítani az így kialakult sebeket.
Nem minden ázsiai kínai
„Amikor a koronavírus elért Európába, az ázsiaiak a közösségi média felületein védték magukat. Egy ember ezt mondta: »Én nem is vagyok kínai, de mégis bullyingolnak és bámulnak.« Velem is történt hasonló. Nem akarom magam áldozatnak beállítani, mert még nem volt komoly esetem. De egy nap, nem sokkal azután, hogy a vírus elérte Európát, egy nyilvános WC-t használtam. Amikor ezeket az Instagram-videókat néztem, nem éreztem át, hogy mennyire rossz a helyzet, egészen addig, amíg egy nőt hallottam, ahogy azt mondja a takarítónőnek, hogy »Hűha, jól kiillatosítottál«, mire a takarítónő azt felelte, »Persze, mert itt egy kínai«. Bár nem a szemembe mondta, akkor is nagyon illetlennek éreztem. Ekkor jöttem rá, hogy nemcsak ártatlan kínaiak vannak veszélyben, hanem minden ázsiai, hiszen sokan azt sem tudják, hogy nem minden ázsiai kínai. Amikor kijöttem a fülkéből kezet mosni, úgy éreztem, hogy a takarítónő végig engem bámul. Nem sokkal ezután hasonló esetem volt a villamoson is, és sok barátom osztotta meg velem a saját történeteit. Mindezek után kellemetlen volt elhagyni a házamat. Amikor elhagyom Magyarországot, nagyobb biztonságban érzem magam. Csak szomorú, hogy egész életemben Magyarországon éltem, és az emberek így is kényelmetlen helyzetbe hoznak, amikor az utcán sétálok” – meséli egy vietnámi lány.
Mit mond a Gyermekjogi egyezmény?
Az ENSZ Gyermekjogi egyezményében, amelyet Magyarország is törvénybe foglalt, egyértelműen le van írva, hogy egy gyereket se szabad a származása vagy a bőrszíne miatt hátrányban részesíteni. Viszont sajnos rengeteg itthon élő külföldi gyereknek ezek a mindennapjai. Sokan egészen kiskoruk óta rendszeresen válnak a rasszizmus áldozatává. Ebből is látszik, hogy milyen fontos, hogy a körülöttünk élő embereket elfogadásra tanítsuk. Magyarországon sajnos rendkívül mély gyökerei vannak a megkülönböztetésnek, és éppen emiatt fontos, hogy minden szülő szeretetre és kedvességre tanítsa a gyerekeit, nem pedig megkülönböztetésre és gonoszságra.
Rasszizmus és koronavírus
„Már váltam rasszizmus áldozatává a koronavírus miatt, de persze azelőtt is, és rengeteg hasonló történetet hallottam mostanában. Úgy érzem, hogy sokan minden ázsiait kínainak gondolnak, és minden kínait pedig koronavírusosnak. Valószínűleg minden ázsiai érez rasszizmust nyilvános helyeken, főleg a tömegközlekedésben. Még köhögni is kellemetlen, mert nem akarjuk, hogy azt gondolják, hogy betegek vagyunk. Viszont azt is látom, hogy sokan nem ilyenek. Ma némettanfolyamon ugyanúgy viselkedtek velünk, mint mindig, és ennek nagyon örültem. És néha a buszokon az emberek kicsit ránk mosolyognak, és úgy érzem, hogy azt akarják mondani, hogy minden rendben lesz, és a legjobbakat kívánják nekünk” – számolt be egy koreai lány.
Azért van példa az elfogadásra is
„A suliban egyáltalán nincs kínaiak elleni rasszizmus. Minden osztálynak természetes, hogy jár kínai vagy más nemzetiségű az osztályába. Általában a kínaiak egy társaságban szoktak lenni, de velünk, magyarokkal is teljesen kijönnek, és jókat beszélgetünk. Ezenkívül a suli ugyanúgy megünnepli a kínai ünnepeket” – mondta egy magyar diák.
Szerencsére lehet arra is számtani, hogy az átlagos fiatal egyre elfogadóbb a kisebbségekkel szemben, és így a jövőben egyre kevesebb lesz a rasszizmus Magyarországon. De nem reménykedhetünk mindig abban, hogy a fiatalok majd minden problémát megoldanak. Mindannyiunknak cselekednünk kell, és minden gyerekért ki kell állnunk, a bőrszínétől függetlenül. Ne feledjük, hogy a gyerekjogok tisztelete mindenki érdeke.
Bodon Bianka, Gyermekjogi Követ
Kiemelt kép innen.
