„Mikor lesznek barátaim?” – ezt a kérdést tettem fel édesanyámnak 14 évesen, mivel általános iskolás éveim alatt sajnos, nem sajnos, de nem a menők táborát erősítettem. Későn érő voltam, minden szempontból. Nem vonzottak a tipikus tinédzserdolgok, amik a korosztályomat lázba hozták. Még abban a fázisban tartottam, hogy mindent megbeszéltem az anyukámmal.
Nem tudom, hogy vagytok vele, de nem hiszek abban, hogy az a jó barát, akivel nap mint nap személyesen ki lehet beszélni az éppen aktuális apró pletykákat. Számomra sokkal fontosabb, hogy a nagyobb fordulópontoknál, kríziseknél ott álljon mellettem, és támogasson. De mi van akkor, ha ez a leírás leginkább egy távoli barátra igaz, akivel csak ritkán jön össze a találkozó? Nem kell attól félni, hogy kimondjuk: ő a legjobb barátom. Az internet világában élünk, szerintem a távolság nem lehet akadály.
Talán te is érezted már, hogy nem tudsz közel kerülni az emberekhez, bármennyire is szeretnél egy szövetségest, akiben bízhatsz, és aki rád is számíthat mindenben. Nagyon nehéz ezt megélni, de jó tudni, hogy bárki kerülhet ilyen helyzetbe számtalan ok miatt, és nem egy ismert ember számol be magányos, küszködéssel teli gyerekkori éveiről.