Kedves Hullámtörő Barátom!
Most meg kell hallgatnod, akkor is, ha felesleges morajlásnak találod a szavaim. Tudnod kell, hogy észrevettem, miben mesterkedsz.
Sajnos egyikünk sincs abban a szerencsés helyzetben, hogy bárkit megkaphasson, aki neki tetszik. Valljuk be, elég fura lenne, mert mondjuk Shawn Mendesből csak egy van, az őt körülrajongó lányból pedig több millió. Hogyan lehetne igazságot tenni?
A fiúknak sokszor azt tanítják, hogy akkor erősek, ha soha nem sírnak, ha mindent kibírnak, ha nem panaszkodnak. Hogy az érzékenység ciki, az érzelmeiket kimutatni pedig nem férfias. Mintha a fiúknak nem is lehetnének érzelmeik – pedig az érzékenység nem gyengeség.
Osztálytermi vitaszínházat tartottunk gimikben, mert kíváncsiak voltunk, mit gondolnak a fiatalok a bántalmazásról.
Mit tehetsz, ha fáj, hogy ne vagy ne annyira fájjon? Hogyan csökkentheted a fájdalmat? Tovább lehet adni a bántást?
Az első szerelem felejthetetlen – és még ha véget is ért, és ez néha fájdalmas, mégis velünk marad, nem veszítjük el.
Ahogy a füle sem ugyanolyan mindenkinek, úgy a pénisz is nagyon sokféle lehet. Vannak elváltozások, amik természetesek, és van, amivel orvoshoz kell fordulni.
Második gyerek vagyok, van egy nővérem. Egy lány, aki mindenben jó, aki mindent jól csinál, aki mintagyerek volt egész életében, aki a családunkban minden dicséretet bezsebelt. És vagyok én. Egy lány, aki ennek pont az ellentéte. Ebből a helyzetből adódóan gyerekkoromtól fogva folyton azt éreztem, hogy nem vagyok elég jó, és sosem leszek az.
A magányról szeretnék írni, amit nagyon nehéz megosztani másokkal, mivel pont azért érezzük, mert nem tudjuk, hogyan tudunk az adott állapotban kapcsolódni. A kapcsolatok ki tudják elégíteni azt az igényünket, hogy ne érezzük magunkat egyedül ebben a világban. Mégis időről időre vagy akár hosszabb ideig magányosnak érezhetjük magunkat akár a barátaink, a családunk körében vagy a párkapcsolatunkban is. Mi ennek az oka? És mi a magány?