Annyi mindent írtak már a kapcsolatokról, hogy az ember nem tudja, mi az igaz, és mi nem.
Szeret? Nem szeret? Nem mindig egyszerű a válasz, de kiderítheted, ha figyelsz az érzéseidre, és ki is mondod, mutatod azokat.
Csókolózni nagyon jó dolog, most már tudom. De az első alkalom előtt legalább annyira féltem, mint amennyire most szeretem. Mert ugye számos kérdés felmerülhet, amíg nem történik meg az első. Például nehéz elképzelni, hogy hogy a fenébe nincs útban közben a másik arca, orra, nyelve. Mégis hogyan veszünk levegőt? Egyenesen a másik orrnyílásából? Ráadásul ott vannak a kezek… azokkal is kellene valamit kezdeni! Vagy csak lógjanak bénán, mint két élettelen rongydarab? És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mi történik a szánkban! Jobbról balra vagy balról jobbra kell körözni? Ha egyáltalán azt kell csinálni…
A dolgok megtörténnek, akár akarjuk, akár nem. Mit tehetünk, ha valamin nem lehet változtatni?
Ez az az ünnep, amikor ha egy csapat bikát szabadon engednénk a városban, biztos, hogy lerombolnák egész Budapestet. Teljesen felbőszülnének a mérhetetlen vörös szívrengeteg láttán. Néhányan, akiknek nincs párjuk, szintén hasonló indulatokkal küzdenek magukban, és mély undorba fojtják az egyedüllét miatti elkeseredettségüket.
A fiúk és a lányok is szoktak önkielégíteni, ami teljesen természetes. De vajon lehet valamilyen bajuk az maszturbálástól?