Elvesztetted a barátodat? Hiányzik valaki a családodból, akivel eddig mindennap találkoztál? Nem sétáltathatod már a kutyádat, pedig évek óta a társad volt? Sokféle veszteség van, és nagyon változó, hogy kiből minek az elvesztése vált ki fájdalmat. Egy kapcsolat, egy személy elvesztése vagy akár egy régen dédelgetett terv meghiúsulása sokáig tartó szomorúságot okozhat, de az, hogy ebből mennyi látszik, mindenkinél más.
„A mindennapi dolgok mulandósága.” Az ember görcsölhet ezen a gondolaton, mert vannak bizonyos dolgok az életben, amelyekhez ragaszkodunk. Másrészt viszont pont ezt a mondást emlegetik azért, hogy valaki megnyugvást találjon egy adott helyzetben. Mindenki volt már a történet egyik vagy másik oldalán, esetleg mindkettőn, de mint mindig, most is igaz, hogy az ember a saját bőrén tanul igazán. És a tanulság az, hogy meg kell tanulni elengedni.
Mit érezhetsz megcsalásnak? Például azt, hogy a barátodnak nem csak te vagy a fontos. Nos, ezt talán érdemes elfogadni. A legtöbb embernek nem csak egy barátja van, és ez jól van így. Különböző emberekkel más-más dolgokat lehet csinálni, másról lehet beszélgetni. Lehet, hogy az egyik barátoddal szívesebben mentek moziba, a másikkal meg órákon át vicceket olvastok.
Gond, boldogság, féltékenység, vágy – hol te érzed, hol a másik, a szerelembe mind beleférhet. Erről szól ez a dal.
Az a barátod, akit te annak érzel. Jó esetben ez az érzés kölcsönös, és akit te a barátodnak gondolsz, szintén a barátjának tart téged. Ez nem azon múlik, hogy annak nevezitek egymást, hanem hogy hogyan éreztek a másikkal kapcsolatban.
Hagyta már el a te szádat is ez a mondat? Veled is előfordult már, hogy véget ért a kapcsolatod, és egy ideig mindent elnyomott a fájdalom, hogy vége?
Nem biztos, hogy tőled várja a megoldást. Sokszor elég, ha vele vagy. A szakítás utáni vigasztalás egy lehetséges módja ‒ próbáld ki, hátha segít!
Nem hiszem, hogy tudtál róla. Ez nem olyan tudás, mint a kémiadoga, amire egész éjjel írod a puskát. Ez inkább egy belső harc, amiben szembe kell nézned a tanárral, aki észrevette a cetlit, és ahelyett, hogy szólna, csak szomorúan felsóhajt. Velem ez megtörtént, és azóta inkább bevállalom, hogy kettessel kell átrugdosni kémiából. Inkább ezért szégyellem magam, minthogy megint átéljem azt a bántó, kínos csendet.
Manapság több időt töltünk a közösségi média használatával, mint amennyit evéssel és beszélgetéssel összesen. Tényleg ott zajlik az életünk?