Minden gyereknek ugyanolyan jogai vannak. Mindegy, hogy fiú vagy lány vagy, milyen színű a bőröd, milyen nyelven beszélsz, milyen a családod, miben hiszel, mit gondolsz, mit követtél el, fogyatékossággal élsz-e vagy sem, szegény vagy-e vagy gazdag – emiatt nem érhet téged hátrány.
Egy koreai fiú az iskolából gyalog indul haza. Pár perccel útja kezdete után egy részeg férfi egy üveggel a kezében tántorog felé, azt kiabálva: „Fúúúúj, kínai!” A férfi megpróbál közelebb menni, és hadonászva lépdel a fiú felé. Ő csak mosolyog, és rá se tekint, látszik, hogy nem ez az első ilyen alkalom, van már tapasztalata benne. Gyorsan továbbáll, és ezt az alkalmat is megjegyzi a sok másik mellett, amikor Magyarországon a bőrszíne miatt bántották.
Szeretni önmagam annyit tesz, mint úgy törődni magammal, mint azokkal, akiket szeretek.
Második gyerek vagyok, van egy nővérem. Egy lány, aki mindenben jó, aki mindent jól csinál, aki mintagyerek volt egész életében, aki a családunkban minden dicséretet bezsebelt. És vagyok én. Egy lány, aki ennek pont az ellentéte. Ebből a helyzetből adódóan gyerekkoromtól fogva folyton azt éreztem, hogy nem vagyok elég jó, és sosem leszek az.
Néha nem egyszerű eldönteni, ki barát, és ki nem, hiszen ahány ember, annyiféle barátság. Adunk néhány szempontot, amik segíthetnek, ha mégis dönteni kéne.
Az a barátod, akit te annak érzel. Jó esetben ez az érzés kölcsönös, és akit te a barátodnak gondolsz, szintén a barátjának tart téged. Ez nem azon múlik, hogy annak nevezitek egymást, hanem hogy hogyan éreztek a másikkal kapcsolatban.
A jeti ma már nem divat. Még a filmekben sem, nemhogy a ruha alatt. Pedig voltak olyan évtizedek, nem is olyan régen, amikor a hónaljkutya természetes tartozéka volt minden embernek. Aztán egyszer csak történt valami, és mára már szinte minden szőrszál ciki. Nem csak az orrban. És főleg a lányokon. Bár már a fiúk számára is egyre kevesebb az a terület, ahol megengedett a szőrzet.
A nemzetközi nőnap (a kitalálók eredeti elképzelése szerint) a nők hátrányos helyzetére hívja fel a figyelmet. Arra, hogy a nők ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kapnak, mint a férfiak. Hogy a nők több munkát végeznek ‒ ha a háztartásban, otthon, a család körül végzett feladatokat is ideszámoljuk (és miért ne számolnánk ide, hiszen ki tagadná, hogy a porszívózás meg a főzés is munka?!).