Sokféleképpen érhet egy gyereket bántalmazás, de mindegyik formája megengedhetetlen. Akár fizikai erőszak, akár érzelmi bántalmazás éri, mérgező szavakkal bántják, megalázzák, kiszolgáltatott helyzetbe hozzák, elzárják a külvilágtól, pénzügyi vagy szexuális kihasználás, szexuális bántalmazás történik vele szemben – ez mind-mind ugyanúgy erőszaknak számít.
A koronavírus-járvány miatt átalakultak a mindennapi szokásaink: új szabályok között kell élnünk, maszkot hordunk, nem járhatunk koncertre, moziba. Az iskolai élet is megváltozott – bár úgy tűnik, minden maradt a régiben, mert továbbra is kell felelni, dolgozatot írni, a szünetekben azt csináljuk, mint eddig, de időnként otthon marad egyik-másik osztálytársunk vagy tanárunk, mert betegek lettek. Ilyenkor jön a karantén és az online oktatás. Ez persze sokaknak nem tetszik, pedig senki nem tehet róla, ha megbetegszik, hiszen nem direkt kapja el a vírust. Ezért nem is szabadna haragudni rá – csúfolódni, viccelődni sem oké, még akkor sem, ha nem tűnik komolynak.
Mi az? „Csodálatos időpazarlás.” „Valami olyan, ami épp annyit ad hozzá az életemhez, amennyit el is vesz.” „Olyan, mint a tűz, veszélyes, viszont ha nem lenne, nagyon nehézkes lenne az életünk.” „Hatalmas tudás, egyben hatalmas veszélyek helye.”
Az internet az egész világot átszövő lehetőségek végtelen tárháza. Képeket, videókat, filmeket nézhetünk, a világ valószínűleg összes zenéjét meghallgathatjuk, a térképpel bármit megtalálhatunk akár a bolygó másik felén. Infókat gyűjthetünk a házi feladatunkhoz és a közelgő dolgozatokhoz, felkutathatjuk a legjobb fürdőbomba receptjét, a karantén idején pedig egy pillanat alatt odavarázsolhatjuk a szeretteinket a nappalinkba – persze csak egy képernyőn keresztül. És akkor arról még nem is beszéltük, hogy mindezt hány eszközön megvalósíthatjuk! Telefonon, tableten, laptopon, konzolon, ráadásul néha mindegyiken egyszerre.
Az, hogy valaki mit érez bántónak, sok mindentől függ (pl. a személyiségétől, a körülményektől), de egy biztos: az soha nem elfogadható, ha valaki rendszeresen és szándékosan tesz olyat a másikkal (akár csak szóban is), ami számára rossz. Ez pedig ugyanúgy vonatkozik a felnőttekre és a gyerekekre is. A legfontosabb tudnod, hogy ha bánt téged valaki, az soha nem a te hibád, és mindig van lehetőség segítséget kérni!
„Számít a véleményed!” – hirdetjük, ha egy kérdőíves felmérést osztunk meg veletek. Komolyan is gondoljuk, hiszen csak a gyerekek véleményének figyelembevételével lehet a gyerekek helyzetén javítani. Ezért indítunk kutatásokat a Hintalovon Alapítványnál, és ezért hívjuk fel a figyelmeteket azokra a lehetőségekre, amelyekkel befolyásolni tudjátok a ti biztonságotokról, oktatásotokról, támogatásotokról szóló döntéseket.
Vajon milyen gátlások működnek bennünk, amikor nehezünkre esik elfogadni a segítséget?
Akkor is előtérbe kerül a saját hiúságunk, ha tudjuk, hogy képtelenek vagyunk egyedül megoldani valamit, és szükségünk van valaki segítségére?
Kényelmetlen, ahogy rád néz vagy hozzád ér? Körbement pár meztelen kép? Hátsó szándékra gyanakodsz? Nem vagy benne biztos, hogy te is akarod? Büntetőeljárás indult?
Vannak olyan problémák, nehézségek, amikkel egyedül maradunk. Ilyenkor nehéz megnyílni valakinek, legyen szó barátról vagy egy bizalmas felnőttről. Lehet, hogy azért, mert olyan súlyos terhet cipelünk magunkkal, amit szégyellünk, vagy ami miatt félünk. Az is megtörténhet, hogy védeni szeretnénk valakit. Vagy az is előfordulhat, hogy nincs kivel megosztani, vagy csak egyszerűen nem megy és kész. Ilyenkor tényleg elszigetelődhetünk a külvilágtól, és kilátástalanná válhat a helyzetünk.
Lehet, hogy elveszettnek érzed magad most, hogy mindenhol minden a kornavírusról szól, és szinte naponta változik a helyzet, emiatt pedig az életünk. Sok új kihívás elé állíthat az is, hogy az iskolák bezárása miatt most nem tudsz találkozni a barátaiddal, és a tanulás egy teljesen új formájával kell megismerkedned. Ebben a folyamatosan frissülő bejegyzésben igyekszünk összeszedni mindent, ami segíthet ebben az időszakban – mert most sem, ebben sem vagy egyedül!