Kamaszkori depresszió, szorongás és magány. Szívemen viselem ezt a témát. Szeretném, hogy ha valaki abban az élethelyzetben van, amikor úgy érzi, hogy semmi sem fontos – sem az, amit érez, sem az, ahogyan telnek a napjai –, és mindennap szomorú, igazából még felkelni is szenvedés… akkor tudja, hogy DE! Igenis fontos! Kell és lehet is vele foglalkozni. Mert te is tudod, és én is tudom, hogy ez nem hiszti, és nem divat. De nem ám!
Iskolapszichológushoz bármilyen problémával fordulhatsz, legyen az tanulási vagy egyéb, az iskolában megélt nehézség, a kortársakkal való kapcsolati problémák, szerelem, betegség, szülők válása, bántalmazás stb. Ha úgy érzed, szükséged lenne a segítségére, te magad is felkeresheted, de tanácsolhatják a szüleid vagy a tanáraid is.
Az izmos testhez mozgás, egészséges ételek kellenek, éhezéssel vagy a falásrohamokat követő önhánytatással nem lehet elérni az ideális alakot.
Az evés az egyik legalapvetőbb feltétele az életnek. De miért válik ilyen bonyolulttá ez az egyszerű dolog? Mi állhat a háttérben?