Kamaszkori depresszió, szorongás és magány. Szívemen viselem ezt a témát. Szeretném, hogy ha valaki abban az élethelyzetben van, amikor úgy érzi, hogy semmi sem fontos – sem az, amit érez, sem az, ahogyan telnek a napjai –, és mindennap szomorú, igazából még felkelni is szenvedés… akkor tudja, hogy DE! Igenis fontos! Kell és lehet is vele foglalkozni. Mert te is tudod, és én is tudom, hogy ez nem hiszti, és nem divat. De nem ám!
A kiközösítésnek az esetek túlnyomó többségében nincs olyan alapja, ami ekkora büntetést érdemel.
Talán a te életedben is volt már olyan nehéz időszak, amikor úgy érezted, egyedül nem tudod megoldani a problémáidat. Ilyenkor rengeteget jelenthet a család és a barátok támogatása, de előfordul, hogy szükséged van külső segítségre, és érdemes pszichológushoz (terapeutához) fordulni.