Kamaszkori depresszió, szorongás és magány. Szívemen viselem ezt a témát. Szeretném, hogy ha valaki abban az élethelyzetben van, amikor úgy érzi, hogy semmi sem fontos – sem az, amit érez, sem az, ahogyan telnek a napjai –, és mindennap szomorú, igazából még felkelni is szenvedés… akkor tudja, hogy DE! Igenis fontos! Kell és lehet is vele foglalkozni. Mert te is tudod, és én is tudom, hogy ez nem hiszti, és nem divat. De nem ám!
Lelki kín helyett inkább a testi fájdalom? De miért nem ilyen egyszerű ez a csere? Gondolj erre: ha elmondod, van segítség!
Mi minden kavarog bennünk, ha szerelmesek leszünk? Miért fáj ennyire a szakítás? Hogyan viselkedjünk, ha nem akarunk cirkuszolni? Néha a versek is adhatnak választ. Egy kortárs írása.