Biztosan az? Minden lánynak van olyan története, amikor az iskolában jön meg a menstruációja. Vagy azért, mert vészhelyzet alakult ki: váratlanul jött meg, épp tesióra következett, görcsölt a hasa, vagy egyszerűen csak kellemetlenül érezte magát a betét vagy a tampon miatt, esetleg egyáltalán nem tudott az órákon figyelni, mert a saját testével és érzéseivel volt elfoglalva.
Nektek már eszetekbe jutott bele-bele nézni a tankönyvbe egy gigantikus digitális földrajztémazáró közben? Mert bevallom, nekem nemcsak eszembe jutott, hanem meg is csináltam párszor a dolgozat alatt. Annyira közeli és egyszerű volt a segítség, hogy nem lehetett nem elfogadni. Utána pár héttel írtam egy kémiadolgozatot, mégse puskáztam közben, és egyszerűen megcsináltam majdnem teljes pontszámra. Ezek után elgondolkodtam, hogy miért van az, hogy az egyik dolgozatnál csaltam, a másiknál meg nem, pedig mindkettőnek ugyanakkora volt a tétje, ugyanolyan nehézségű az anyaga, és ugyanannyira tisztelem mindkét tanárt, aki iratta. Erről fogok elmélkedni ebben a cikkben.
Hogyan beszélhetnénk a szexről, a nemi szervekről nyíltan, természetesen, ha nincsenek igazán megfelelő szavaink hozzá? Ismerjük az orvosi szakkifejezéseket, beszélgethetünk egy óvodás szókincsével, de ha egyik sem tetszik, lehet, hogy csak feszengünk, és nem azt fejezzük ki, amit szeretnénk.
„Nem tudsz semmit! Nem baj, majd gazdag párt választasz.” Tényleg nem tudok semmit? Meddig kell eltűrnöm, hogy megaláz a tanárom?