Még sosem voltam szerelmes… Én amolyan mindent felemésztő, vad és kiszámíthatatlanra vágyom. Remélem, majd egyszer megélem!
Kedves Hullámtörő Barátom!
Most meg kell hallgatnod, akkor is, ha felesleges morajlásnak találod a szavaim. Tudnod kell, hogy észrevettem, miben mesterkedsz.
A fiúknak sokszor azt tanítják, hogy akkor erősek, ha soha nem sírnak, ha mindent kibírnak, ha nem panaszkodnak. Hogy az érzékenység ciki, az érzelmeiket kimutatni pedig nem férfias. Mintha a fiúknak nem is lehetnének érzelmeik – pedig az érzékenység nem gyengeség.
Hallottad már, hogy az érzelmeket titkolni kell, és nem szabad kimutatni, amit érzel? És azt, hogy az érzések akkor is hatnak, ha nem törődsz velük?
Dolecsek Fanni verse arról a bizonyos, kimondatlan elsőről, amit képtelenség szavakba önteni. Mert ott, abban a pillanatban nem tudod a választ. Csak sejted. Csak érzed.
Szeret? Nem szeret? Nem mindig egyszerű a válasz, de kiderítheted, ha figyelsz az érzéseidre, és ki is mondod, mutatod azokat.
Csókolózni nagyon jó dolog, most már tudom. De az első alkalom előtt legalább annyira féltem, mint amennyire most szeretem. Mert ugye számos kérdés felmerülhet, amíg nem történik meg az első. Például nehéz elképzelni, hogy hogy a fenébe nincs útban közben a másik arca, orra, nyelve. Mégis hogyan veszünk levegőt? Egyenesen a másik orrnyílásából? Ráadásul ott vannak a kezek… azokkal is kellene valamit kezdeni! Vagy csak lógjanak bénán, mint két élettelen rongydarab? És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mi történik a szánkban! Jobbról balra vagy balról jobbra kell körözni? Ha egyáltalán azt kell csinálni…