A koronavírus-járvány miatt átalakultak a mindennapi szokásaink: új szabályok között kell élnünk, maszkot hordunk, nem járhatunk koncertre, moziba. Az iskolai élet is megváltozott – bár úgy tűnik, minden maradt a régiben, mert továbbra is kell felelni, dolgozatot írni, a szünetekben azt csináljuk, mint eddig, de időnként otthon marad egyik-másik osztálytársunk vagy tanárunk, mert betegek lettek. Ilyenkor jön a karantén és az online oktatás. Ez persze sokaknak nem tetszik, pedig senki nem tehet róla, ha megbetegszik, hiszen nem direkt kapja el a vírust. Ezért nem is szabadna haragudni rá – csúfolódni, viccelődni sem oké, még akkor sem, ha nem tűnik komolynak.
Megérkezett a rettegett „motiválatlan időszak”. Most kéne teljesíteni, de ilyenkorra már mindenkinek elfogy az energiája. Kellene a szünet, egy nagy pihenés, de néha még karácsonykor is csak arra gondolok, hogy „értékes perceket veszítek, pedig tanulnom kellene, nem érek semminek a végére”. Persze a dolgozat, a félévzárás egy ideig motivál, mégis van, hogy órákig csak a falat bámulom.
Napjainkban a járvány miatt kialakult rendkívül bonyolult, sok bizonytalansággal teli helyzet minket, gyerekeket is ugyanúgy érint, az ebből adódó problémákkal rendszeresen szembesülhetünk az élet számtalan területén. Ezúttal az egyik legfontosabbról, a távoktatásról szeretnék írni, és remélem, sok kérdésre választ kaphattok.