Vers arról, hogy milyen érzés a magányra ébredni.
Gender, társadalmi nem, nemi identitás, női és férfisztereotípiák és megannyi ezekhez kapcsolódó fogalom, amelyekről annyi mindent olvashatunk az interneten vagy könyvekben. Annyi mindent, hogy elég nehéz kiigazodni a sok információ között. Bennünk pedig kavarognak az önmagunkkal kapcsolatos kérdések, és nem egyszerű ebben a kavalkádban kibogozni a szálakat.
Az érzés, amikor utálsz bemenni a suliba, és csak arra vágysz, hogy legyen melletted valaki…
Biztosan aggódva gondolsz életed első vagy akár soron következő nőgyógyászati vizsgálatára. Lehet, hogy sokat kell várakozni, az orvos nem lesz elég kedves, nem mered majd elmondani a panaszaidat, fájdalmas lesz a vizsgálat.
Hagyta már el a te szádat is ez a mondat? Veled is előfordult már, hogy véget ért a kapcsolatod, és egy ideig mindent elnyomott a fájdalom, hogy vége?
Nem biztos, hogy tőled várja a megoldást. Sokszor elég, ha vele vagy. A szakítás utáni vigasztalás egy lehetséges módja ‒ próbáld ki, hátha segít!
Ha fiú vagy, lehet, hogy azt várod el magadtól, hogy te legyél a kezdeményező fél, ha valakit szeretnél jobban megismerni, esetleg járni is vele. Ma már nem számít kirívónak, ha a lányok kezdeményeznek, de ha te elvi kérdésnek gondolod, hogy ez a fiú dolga, akkor lehet, hogy nem veszed jó néven, ha egy lány próbálkozik nálad, mielőtt te jeleznéd a tetszésed.
Mint minden másban, abban is nagyon máshogy működünk, hogy különböző helyzetekben mit várunk, amikor segítséget kérünk. Van viszont néhány dolog, amitől általában picit jobb lehet.
Csak az szex, amibe beleegyeztél. Minden más eset erőszaknak számít.