Kamaszkori depresszió, szorongás és magány. Szívemen viselem ezt a témát. Szeretném, hogy ha valaki abban az élethelyzetben van, amikor úgy érzi, hogy semmi sem fontos – sem az, amit érez, sem az, ahogyan telnek a napjai –, és mindennap szomorú, igazából még felkelni is szenvedés… akkor tudja, hogy DE! Igenis fontos! Kell és lehet is vele foglalkozni. Mert te is tudod, és én is tudom, hogy ez nem hiszti, és nem divat. De nem ám!
Vannak olyan emberek, akik könnyen beilleszkednek egy új társaságba, lazán kezelik az ismeretlen helyzeteket, akár egyből képesek nyitni mások felé. Egy beszélgetés kezdeményezése, a társalgásba való belépés nem jelent problémát számukra, simán magukhoz ragadják a szót, és akár a figyelem középpontjába is kerülnek. Egy buliban nehézség nélkül teremtenek kapcsolatot, és könnyen elengedik magukat.
Hogyan beszélhetnénk a szexről, a nemi szervekről nyíltan, természetesen, ha nincsenek igazán megfelelő szavaink hozzá? Ismerjük az orvosi szakkifejezéseket, beszélgethetünk egy óvodás szókincsével, de ha egyik sem tetszik, lehet, hogy csak feszengünk, és nem azt fejezzük ki, amit szeretnénk.
Hol is kezdjem? Amikor megtudtam, hogy ragasztott fogszabályzóm lesz, eléggé meglepődtem, mert már a tipikus filmes fogszabályzó előtt is volt éjszakaim, amit elég sokáig hordtam, és azt reméltem, azzal vége is lesz a szenvedésemnek – de tévedtem. Mióta megkaptam az első éjszakai cukiságot, 8 év telt el, és még most is van fogszabályzóm!
Előző cikkünk általánosságban szólt a táplálkozási zavarokról. Mostani írásunkban a leggyakoribb típusait tekintjük át. A két leginkább előforduló evészavar az anorexia nervosa és a bulimia nervosa (általában csak anorexiának és bulimiának szokták nevezni). Mellettük számos más, evéssel kapcsolatos zavart lehet manapság megállapítani, például falásrohamzavart (binge eating disorder), elkerülő/restriktív táplálékbeviteli zavart vagy a különböző ételekkel kapcsolatos fóbiákat.
Az evés az egyik legalapvetőbb feltétele az életnek. De miért válik ilyen bonyolulttá ez az egyszerű dolog? Mi állhat a háttérben?
Második gyerek vagyok, van egy nővérem. Egy lány, aki mindenben jó, aki mindent jól csinál, aki mintagyerek volt egész életében, aki a családunkban minden dicséretet bezsebelt. És vagyok én. Egy lány, aki ennek pont az ellentéte. Ebből a helyzetből adódóan gyerekkoromtól fogva folyton azt éreztem, hogy nem vagyok elég jó, és sosem leszek az.
A magányról szeretnék írni, amit nagyon nehéz megosztani másokkal, mivel pont azért érezzük, mert nem tudjuk, hogyan tudunk az adott állapotban kapcsolódni. A kapcsolatok ki tudják elégíteni azt az igényünket, hogy ne érezzük magunkat egyedül ebben a világban. Mégis időről időre vagy akár hosszabb ideig magányosnak érezhetjük magunkat akár a barátaink, a családunk körében vagy a párkapcsolatunkban is. Mi ennek az oka? És mi a magány?
Hallottad már, hogy az érzelmeket titkolni kell, és nem szabad kimutatni, amit érzel? És azt, hogy az érzések akkor is hatnak, ha nem törődsz velük?
Van, aki szeretne sírni, de nem tud, és van, aki nem szeretne sírni, mégis elerednek a könnyei.