A koronavírus-járvány miatt átalakultak a mindennapi szokásaink: új szabályok között kell élnünk, maszkot hordunk, nem járhatunk koncertre, moziba. Az iskolai élet is megváltozott – bár úgy tűnik, minden maradt a régiben, mert továbbra is kell felelni, dolgozatot írni, a szünetekben azt csináljuk, mint eddig, de időnként otthon marad egyik-másik osztálytársunk vagy tanárunk, mert betegek lettek. Ilyenkor jön a karantén és az online oktatás. Ez persze sokaknak nem tetszik, pedig senki nem tehet róla, ha megbetegszik, hiszen nem direkt kapja el a vírust. Ezért nem is szabadna haragudni rá – csúfolódni, viccelődni sem oké, még akkor sem, ha nem tűnik komolynak.
Megérkezett a rettegett „motiválatlan időszak”. Most kéne teljesíteni, de ilyenkorra már mindenkinek elfogy az energiája. Kellene a szünet, egy nagy pihenés, de néha még karácsonykor is csak arra gondolok, hogy „értékes perceket veszítek, pedig tanulnom kellene, nem érek semminek a végére”. Persze a dolgozat, a félévzárás egy ideig motivál, mégis van, hogy órákig csak a falat bámulom.
2020-ban a digitális oktatás már nem újdonság, ám vannak olyan kérdések a netes tevékenységek és az iskola viszonyával kapcsolatban, amelyek akkor (is) érvényesek, amikor az oktatás nem online, hanem hagyományos módon történik.
Napjainkban a járvány miatt kialakult rendkívül bonyolult, sok bizonytalansággal teli helyzet minket, gyerekeket is ugyanúgy érint, az ebből adódó problémákkal rendszeresen szembesülhetünk az élet számtalan területén. Ezúttal az egyik legfontosabbról, a távoktatásról szeretnék írni, és remélem, sok kérdésre választ kaphattok.
Nektek már eszetekbe jutott bele-bele nézni a tankönyvbe egy gigantikus digitális földrajztémazáró közben? Mert bevallom, nekem nemcsak eszembe jutott, hanem meg is csináltam párszor a dolgozat alatt. Annyira közeli és egyszerű volt a segítség, hogy nem lehetett nem elfogadni. Utána pár héttel írtam egy kémiadolgozatot, mégse puskáztam közben, és egyszerűen megcsináltam majdnem teljes pontszámra. Ezek után elgondolkodtam, hogy miért van az, hogy az egyik dolgozatnál csaltam, a másiknál meg nem, pedig mindkettőnek ugyanakkora volt a tétje, ugyanolyan nehézségű az anyaga, és ugyanannyira tisztelem mindkét tanárt, aki iratta. Erről fogok elmélkedni ebben a cikkben.
Az utóbbi három hónapban fenekestül felfordult a világ. (#klisé1) Talán a diákoknak és a tanároknak kellett a legnagyobb változást kezelniük, amikor a hagyományosan személyes kapcsolatokra épülő iskolából egy hétvége alatt a digitális oktatásban kellett együtt dolgozniuk. Ez sok nehézséget jelentett a távoktatáshoz szükséges eszközök hiánya miatt még jobban lemaradó gyerekek helyzetétől az online tanításra fel nem készített pedagógusok hiányosságaiig (#klisé2). De szereztünk jócskán olyan tapasztalatot is, amit érdemes a jövőben is megfontolni, hasznosítani (#klisé3).
Az megvan még, amikor azon ment a vita, hogy mennyit lógsz a neten? Amikor inkább chateltél a szomszéd padsorban ülő barátoddal is? Amikor azt kívántad, hogy bárcsak elmaradna az óra, majd otthon bepótolod?
Reggeltől estig ülni a gép előtt és csak csinálni a feladatokat – persze csak akkor, ha megtalálod, melyik platformon van. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány Gyermekjogi Követének levele az otthoni tanuláshoz.
Érthető, ha elveszettnek érzed magad most, hogy mindenhol minden a koronavírusról szól, és szinte naponta változik a helyzet, emiatt pedig az életünk. Ijesztő lehet mindennek a kiszámíthatatlansága, és hogy ettől a héttől sok minden máshogy lesz, mint volt. Összegyűjtöttük, mit érdemes tudni erről az egészről, és mi segíthet a következő időszakban.