A dietetikus neve hallatán felmerül néhány kérdés, amelyekre nem biztos, hogy pontosan tudod a választ.
Előző cikkünk általánosságban szólt a táplálkozási zavarokról. Mostani írásunkban a leggyakoribb típusait tekintjük át. A két leginkább előforduló evészavar az anorexia nervosa és a bulimia nervosa (általában csak anorexiának és bulimiának szokták nevezni). Mellettük számos más, evéssel kapcsolatos zavart lehet manapság megállapítani, például falásrohamzavart (binge eating disorder), elkerülő/restriktív táplálékbeviteli zavart vagy a különböző ételekkel kapcsolatos fóbiákat.
Tudjuk, hogy tudod, hogy 18 éves kor alatt nem ihatsz alkoholt. Azt is tudjuk, mert még emlékszünk, hogy ez viszonylag kevés embert tart vissza az ivástól.
A testképünket a testünkkel, a külsőnkkel kapcsolatos érzéseink, tapasztalataink, gondolataink, hozzáállásunk alakítják. Akiknek egészséges a testképük, alapvetően jól érzik magukat a bőrükben, pozitívan állnak a testükhöz, elfogadják úgy, ahogy van, és megfelelően gondoskodnak róla. Előfordulhat azonban, hogy valakit annyira elkezd zavarni néhány dolog a testével kapcsolatban, hogy megszállottá válik, és szinte másra sem tud gondolni, csak a „hibás” testrészre, és arra, hogy megpróbálja eltüntetni vagy megváltoztatni.
Az izmos testhez mozgás, egészséges ételek kellenek, éhezéssel vagy a falásrohamokat követő önhánytatással nem lehet elérni az ideális alakot.
Az evés az egyik legalapvetőbb feltétele az életnek. De miért válik ilyen bonyolulttá ez az egyszerű dolog? Mi állhat a háttérben?
Bizony, változik a testünk, és vele együtt gyakran változik a lelkesedésünk is a testnevelésórákat illetően. Ameddig nincsenek dudorodó idomaink, rakoncátlan vagy épp hiányos szőrzetünk, addig a tesióra leginkább azért okozhat fejfájást, mert nem bírjuk szuflával a futást, esetleg nem értjük valamelyik sport szabályait. Netán nem a legjobb barátunk a gyűrű, a bordásfal meg a gerenda. De ezeket leszámítva a testnevelés az önfeledt játék és mozgás terepe. Egy ideig…
Ez a cikk nem az egészséges táplálkozásról szól, hanem arról, hogy mikor vagyunk egészséges kapcsolatban az evéssel. Mindannyian viszonyulunk hozzá valahogy. Az evés a mindennapjaink, életfenntartásunk megkerülhetetlen része, és jóval több a bevitt energiánál. Lehet örömforrás, közös program, de unaloműzés és állandó bűntudat forrása is. Ahhoz, hogy eldönthesd, pont megfelelő mértékben, esetleg túlságosan vagy akár túl kevéssé foglalkoztat ez a téma, hasznos, ha átgondolod a következőket:
A lányok nemcsak magasabbak lesznek, hanem testük formálódásával, nőiesebbé válásával jelentősen gyarapodhat a súlyuk is. Ebben a néhány évben akár 13‒18 kilót is hízhatnak. Nem ritka, hogy egyetlen év alatt 7-8 kilót, de történhet mindez szépen lassan is. Hogy hogyan, mennyit és milyen ütemben hízik valaki, az alkattól és családi örökségtől is függ.