Szerző

Bernadett Fodor

Browsing

A testképünket a testünkkel, a külsőnkkel kapcsolatos érzéseink, tapasztalataink, gondolataink, hozzáállásunk alakítják. Akiknek egészséges a testképük, alapvetően jól érzik magukat a bőrükben, pozitívan állnak a testükhöz, elfogadják úgy, ahogy van, és megfelelően gondoskodnak róla. Előfordulhat azonban, hogy valakit annyira elkezd zavarni néhány dolog a testével kapcsolatban, hogy megszállottá válik, és szinte másra sem tud gondolni, csak a „hibás” testrészre, és arra, hogy megpróbálja eltüntetni vagy megváltoztatni.

Otthon általában megkérdezik, hogy mi volt a suliban. Ilyenkor az érdekli őket, hogy feleltem-e töriből, kijavítottam-e a kémiát, és mit ettem a menzán. Azt nem tudják, hogy még mindig nincs vécépapír, és a krétát folyton lopni kell, az osztály fele nem érti a matekot, a tanárt hidegen hagyja, hogy sokkal több órám van, mint amennyit bírok, hogy egy szünet alig elég arra, hogy termet váltsak, nemhogy még egyek is.

Elvesztetted a barátodat? Hiányzik valaki a családodból, akivel eddig mindennap találkoztál? Nem sétáltathatod már a kutyádat, pedig évek óta a társad volt? Sokféle veszteség van, és nagyon változó, hogy kiből minek az elvesztése vált ki fájdalmat. Egy kapcsolat, egy személy elvesztése vagy akár egy régen dédelgetett terv meghiúsulása sokáig tartó szomorúságot okozhat, de az, hogy ebből mennyi látszik, mindenkinél más.

A mindennapi dolgok mulandósága.” Az ember görcsölhet ezen a gondolaton, mert vannak bizonyos dolgok az életben, amelyekhez ragaszkodunk. Másrészt viszont pont ezt a mondást emlegetik azért, hogy valaki megnyugvást találjon egy adott helyzetben. Mindenki volt már a történet egyik vagy másik oldalán, esetleg mindkettőn, de mint mindig, most is igaz, hogy az ember a saját bőrén tanul igazán. És a tanulság az, hogy meg kell tanulni elengedni.